Miért is jó a 'spoonerizmus' avagy Nagymamáink kedvenc ételei, ha hagynák, hogy az unokák főzzenek.

Sunday

vasárnap esti saláta


ezt most vacsoráztuk, ruccola- (vagy rucola?) kóstolás okán, mert még sosem ettünk ilyet. az igazat megvallva, magában nem nagyon ízlett, de így a többi finomság vagy elnyomta az ízét, vagy jótékony hatással volt rá, mert a végeredmény isteni lett, ettől függetlenül asszem többet nem forszírozom a ruccolát. viszont megint rájöttem, hogy a parmezánt meg nagyon is imádom.



hozzávalók 2 személyre:
pár nagyobb levél jégsaláta
2-3 maréknyi ruccola
10-12 db koktélparadicsom
fenyőmag
parmezán
extra szűz olívaolaj
balzsamecet
só, frissen őrölt bors

a zöldségeket megmosom, és jó laposan megszárítom/lecsöpögtetem. a ruccola leveleiről lecsípegetem a szárat, a jégsalátát apró darabokra tépegetem, a paradicsomokat pedig felnégyelem.
egy salátástálban összekeverem őket, sózom, borsozom, rászórok némi fenyőmagot, és ráöntöm a már összekevert olajat és az ecetet (az arány kb. 4:1).

a végén rászelek jó sok parmezánforgácsot (a legegyszerűbb krumplihámozóval szeletelgetni).
pirítóssal és grillcsirkével ettük.