Miért is jó a 'spoonerizmus' avagy Nagymamáink kedvenc ételei, ha hagynák, hogy az unokák főzzenek.

Monday

Jutalomleves





Egy liter forrongó vízhez hozzáteszünk két erőleves kockát (legjobb az aranysárga), majd beletesszük az akármilyen méretűre vágott fél hagymát, beledobáljuk a megmosott, közepes darabokra szedett brokkolit, a megpucolt és feldarabolt gombát, a tetejére törünk egy kis borsot, esetleg fokhagymát vagy fokhagymaport teszünk bele, mehet még bele petrezselyem, és kis lángon 5-6 percig főzzük. Én úgy szeretem, ha még van némi harapnivaló a brokkoli szárán és a gombán, meg elvileg úgy kevéssé fő ki belőle a tápanyag. Milyen tápanyag? Tényleg, aki tudja, hogy hogy is van ez, azaz mennyire érdemes megfőzni/megpárolni a zöldségeket, az írjon már róla egy jópofa postot. Köszi.
Vissza a leveshez: jó lett volna még bele répa meg esetleg egy fej paradicsom, de akkor már nagyon zsúfolt lett volna. Az uram a múltkor - vasárnap este, mikor először főztem ilyet - csinált bele pirított kenyérdarabkákat, azzal is finom. A név csak úgy jött, de meg is tudom magyarázni, merthogy ez a leves pont olyan estékre jó, amikor fáradtan hazakullog az ember, esetleg a zöldségeshez még beugrik, de utána már tényleg 10 perc alatt megvan. Ja, és a legfontosabb, hogy főzés közben feltétlenül fogyasszunk édességet, emiatt is jutalomleves, én a rum kokos-t ajánlom, de bármilyen édesség megteszi.















A legfinomabb a végén kiszürcsölni az alját a tálból, oda lekuporodnak ugyanis a borstöredékek meg a pici brokkolivirágocskák.

17 Comments:

Blogger iszting said...

nekem tetszik.
de pali orjongene, ha ilyet kene ennie. brokkoli es gomba tan a ket legfobb ellenseg, es tyotyorol ugy tudom, hasonlokeppen gondolkodik.
ezt a tapanyag-meddig turi a fozest kerdest en sem vagom es engem is erdekelne. vannak elkepzelesei az embernek a jozan esz alapjan, de aki tud pontosat, jelezzen.

12:00 PM

 
Blogger Salamonz said...

naszoval... tyo igenis szereti a brokkolit! a gombat persze nem, de ha jol tudom, pufi megeszi az etelt akkor ha valaki kiszedi belole a gombat. szoval igaz is meg nem is.
de persze miket mondok, inkabb nekem is kene postolni ide, de meg mindig a hmm... konyha ugye, ami mar nem varat sokat magara, es akkor nesze neked lacibacsi!!!
es kulonben minap keszitettem el eletem elso leveset is, igaz hogy krumpli-tipusu, de szuperul sikerult.
s'r

12:46 PM

 
Blogger althea said...

nyami, de rég ettem gombát. merhogy én pasim sem eszi, persze nem tehet róla, hogy a szervezete heveny hányással reagál rá. na és brokkolit is csak akkor, ha kevés van belőle és mellé sok hús jár.
bezzeg a rumkokos, az több zacskónyival csúszik le nála (a házunkban lévő boltos csak miatta tart készleten.)

de persze lehet kevés levest is csinálni, csak magamnak, szóval kipróbálom.
zöldségről annyit tudok csak, h a vízben főzésnél jobb az olajban párolás (zsírban oldódó vitaminok ugye). természetesen csak ha a vitamintartalom kinyerése a cél :). más kérdés, mi van akkor, ha mélyfagyasztott pl. az a brokkoli, mer akkor nemtom mi a szitu.

1:02 PM

 
Blogger Salamonz said...

az tortent, hogy en mar elsokent is idepostoltam, de hat valami tortent az eterben es ne jelent meg! ehhh! azert vegyek ugy, hogy elso vagyok!
nagyon nagyon szuperul hangzik, ossze is futott a nyal a szamban, ha meg nem tudnak orult nagy leveses vagyok.
az a nagyon jo ezekkel a zoldseg levesekkel, hogy a kombinaciok formaja szinte kimerithetetlen, es az eredmeny sohasem okoz csalodast (persze csak ha az alapanyagok nem egyeznek a tiltolistas zoldsegekkel). nekem pl ket kedvencem a brokkoli es a gomba szoval nalam tuti befuto ez a kombo!
majd megirom az alma+tok levesemet egyszer!
a vitamin megtartasrol en ennyit tudok:
-mosni nem eros sugar alatt, es nem aztatni (monnyak erre nyugodtan, hogy humbug)
- parolni, nana, semmikeppen sem fozni, minnel kevesebb vizzel, nagyon jofajta edenyekbe semmi viz sem kell. ha levesrol beszelunk meg jo, hogy fozzuk. ugyis benne lesz a josag a leben amit megeszunk, itt csak a zoldsegek sorrendjere kell ugyelni, pl h a sargarepanak tobb ido kell mint a brokkolinak.
-a masodik melegiesnem mar ne is remeljuk, hogy barmi vitamin maradt a zoldsegekben, nagyon hardcore-k ki is dobjak az etelt, ha mar egyszer ujra melegitettek.
csok co

1:09 PM

 
Blogger Salamonz said...

gombaevo lanyoknak:
en kulon meg szoktam piritani magamnak egy kis gombat foghagymaval, es utolag csustatom a levese adagomba.

1:15 PM

 
Blogger Virtualista said...

Végre van egy kis élet megint itt friddante-n, már alig várom salamonék konyháját.
Gombát amúgy az én uram se szereti annyira, de ha már benne van megeszi, sőt ma külön kérte, hogy sűrű legyen. Viszont őt a főtt, súlt és egyéb puhításon átment paprikával lehet kikergetnia világból, a szülei szerint rázkódik tőle a feje. Tehát nálunk a lecsót eszem magányosan. Nem is baj, ugyanis nagyon irigy vagyok az ételemre. Talán a testvér miatt van? Laci egyke, ő neki meg általában eszébe se jut megkínálni, ráadásul elég gyorsan eszik, szóval nekem ezért reménytelen az ő tányérjáról szerezni egy falatot, ha nem vagyok elég szemfüles, ő meg azért nem kap az enyémből, mert irigy vagyok, egy falat beleevésért is ölni tudnék.
Jó persze ez már rég nem igaz, mind a ketten javultunk már, de azért nyomokban még megjelenik. Én az egyke-nemegyke dologra vezetem vissza. Nálatok mi a helyzet testvéresek és egykék?

1:53 PM

 
Blogger Virtualista said...

Ja, és köszi a vitamin infókat, most már majd figyelek, persze a leves az leves, azt főzni kell.

1:53 PM

 
Blogger althea said...

"rázkódik tőle a feje" - hehe, bearanyoztad a napomat trinity (materialgirlzen minnyá megírom, miért van ma szükségem aranyozásra), szóval a paprikával az én pasim is dettó így van. 1x gyerekkorában ételmérgezést kapott egy egész(!) üveg romlott savanyú paprika elfogyasztása után, és ez maradandó nyomokat hagyott benne, szóval nálunk a gombás lecsó a legnagyobb mumus.

a megkínálás, egymás kajájába beleevés témát én is a gyerekkorunkra vezetem vissza: 4en vagyunk testvérek, és minden falatért élet-halál harc ment, szóval én nem adok senkinek. kész. csak ha sok van, ezért szoktam sokat főzni :). aztán persze a nagyja ált. kuka (ettől meg kivagyok, mert kaját a szemétbe dobni szentségsértés.) ja, és pl. ha szerzek vmi jó kis csemegét, és olyan a szitu, a megevéssel inkább megvárom, hogy kitisztuljon a levegő, hogy egyedül tudjam megenni. (egyébként volt olyan osztálytársam, akik szintén 4en voltak, na ő minden kajáját szétosztogatta, mert ő meg azt látta otthon.)

p meg utálja, ha beleeszek a tányérjába, ezt nem tudom semmire visszavezetni, mert ha kérek, szokott hagyni belőle, de csak a végén ehetem meg, evés közben nem szereti, ha belepiszkálok a tényérjába.

1:04 AM

 
Blogger Virtualista said...

Akkor ezek szerint nem csak a testvéres vs egyke vonal számít, hanem a neveltetés kérem. Hát nálunk otthon ha anyukám sütött sütit, akkor a bátyámmal vettünk a tányérunkra pár darabot, majd a nagy tányéron lévőkből a felénk esőket jól benyálaztuk. Fincsi, mi? De hát a túlélés, ugye!
Azt nem is mertem bevallani eddig, hogy én is rejtegetem az igazán finom étkeket, nehogy valakit meg kelljen kínálni. De ez csak azért van, mert túl kedves vagyok és mindenkit megkínálok. Most sütöttem egy szocialista típusú kakaós sütit, de csak sima kakaós piskóta, semmi extra, fel se teszem. Csak megyek enni, olyan jó illata van. ;))
EGyébként én a férjem mellett fejlődök ám, meg ő is persze mellettem, de azért rosszabb napokon tilos akár ránézni is a tányéromra!

7:39 AM

 
Blogger iszting said...

mi meg nagyon meglepodtunk ferjemmel az olvasottakon.
mi fiftizunk.(kiveve a majat:-) csonnnnna

1:01 PM

 
Blogger Salamonz said...

naszoval... mas tanyerjarol enni, plane az enyemrol igenis para, viszont emlekeimben kutatva nincs ennek gyerekkori-freudi eredendoje, csupan kulturalis szempontbol irtozom tole. nehez is megszokonom sne ezen szokasat, plane egy etteremben, ahol ketto, esetleg tobb ember rendel kulonbozo eteleket, es mindenki meg akarja kostolni a tobbieket, sotmitobb az enyemet. ami azert is ultrapara, mert en borzaszto nehezen valasztok barmit is egy etlaprol, es az altalaban ha finom, akkor keves is, ha meg rossz, akkor egye meg aki fozte...
viszont ha fozok, sutok, akkor mindenki mas elobb! sot, ilyenkor valahogy ugy izgulok (plane tobb ember eseten), hogy alig birok enni, es ha csak ha marad a vegen (mielott es mihelyett landolna a kukaban), elvezem konyhamuveszetem gyumolcset.
s'r

11:41 PM

 
Blogger Salamonz said...

ja es nalunk a repa: sne csak nyersen szereti es eszi meg, levesbol atpasszolja az en tanyeromba (persze nem gombalevesbol, mert az mar durva).
en viszont nyersen (plane reszelve) irtozom tole, az allagatol, hangjatol, levesben fozve, puhan pedig szuper!

11:43 PM

 
Blogger iszting said...

majd egyszer osszeulnetek palival es megprobalnatok megokolni, miert irtoztok a nyers repa hangjatol, mert ugye tudod, h o is?:-) sztem ez szorakoztato, de erdekelne barmilyen erv arra, h miert. talan ketten tobbre juttok.

2:56 AM

 
Blogger Virtualista said...

Köszönöm az őszinteséget, minden irigynek és fiftizőnek, látjátok mindig az jön ki, hogy nem vagyunk egyformák és mégis egyformák vagyunk. Mekkora életbölcsesség. Ma csak ennyire vagyok képes eddig, de talán estére összeszedem magam. Rohanok, viszlát répa-csapat és viszlát gomba-csapat! ;))

5:47 AM

 
Blogger Salamonz said...

persze ott van meg az alma is meg a csipsz, amit akkor lehet elvezhetoen fogyasztani, ha nagy az alapzaj, zene, mozi, akarmi. persze a repan nem segit. valoszinuleg az ember atlagos fejmerete nem all egyenes aranyossagban a repaanyag(?) allaga es a fogak altal kifejtett ero kozti feszultseggel, azaz legtobbszor mindennel erosebben kihallatszik a fejbol, ezzel egy olyan kulonleges rezgesszamu hanghullamot bocsat ki, melytol nekunk sikitogorcsunk lesz, a deneverek meg elhullanak.
pufi, jol foglaltam ossze?

6:08 AM

 
Blogger Virtualista said...

Igazad van, kihallatszik rendesen, viszont, aki fogyasztja, az meg valszleg nem hallja, bent olyan hangos. ;))

10:48 AM

 
Blogger althea said...

le kell reszelni a nyers répát és úgy kell megenni, pl. salátában, akkor nem olyan hangos :)

1:49 AM

 

Post a Comment

<< Home