Miért is jó a 'spoonerizmus' avagy Nagymamáink kedvenc ételei, ha hagynák, hogy az unokák főzzenek.

Monday

Papi was a rolling stone

Szoval a tejbegriz.
Nemtom, h ez tenyleg kvalifikal-e, mint recept. kicsit szegyellem is leirni, de trin aggitalt; meg talan a friddantenak is jot tesz: ilyen melyrol konnyebb lesz felhuzni a szinvonalat.
Az eljaras egyszeru: tegyunk egy labosba vmennyi grizt, egy kupacnyit. iranyado az legyen, h a vegso mennyiseg nem annyira a griz-, de sokkal inkabb a tej-terfogattal lesz nagyjabol azonos. tehat a tej. ontsuk a tejet a grizhez. eloszor kevesebbet. keverjuk el kedvesen - a kedvesseg nagyon fontos az egesz muveletsor alatt! - aztan tegyunk hozza meg tejet. es meg. es aztan meg egy kicsit. a muvelet vegere a tej-griz-arany olyan legyen, h kevergetes kozben csak minimalisan erezzuk a grizt (de minimalisan erezzuk am!), ahogyan erintkezik a fa/plasztikkanallal (lukas kanalat javasalok, mert a luk segitsegevel jol vizualizalodik a főzt viszkozitasa).
Ezutan tegyuk a tuzre es kozepes langon kezdjuk el kevergetni. a kevergetes innentol kezdve nem all meg a legvegeig. sok kezdo elkoveti azt a hibat, h mivel az elejen(tejmennyisegtol, labosvastagsagtol, langmerettol fuggoen 5-10 percig) semmi sem tortenik, lankadnak a kevergetessel, ad absurdum beszaladnak egy kvizkerdes erejeig a nappaliba. ez vegzetes hiba. nagyon konnyen es visszafordithatatlan modon kialakulnak a csomok(lattunk mar haziasszonyt, amint turmixgeppel probal csomomentesiteni rantast? - a tejbegriz eseten ez meg csunyabb latvany). tehat eleinte egeszen finoman, ritkasan kevergetjuk, ahogy pedig no a homerseklet ugy noveljuk a keveresi-csapasszamot. a forraspont kozeleben mar surusodni kezd a dolog. ez jo. amikor mar bugyog, akkor meg egy kicsit kevergessuk, majd zarjuk el alatta a gazt.
Vegyunk elo cukrot, vanilias cukrot, vajat(nem jegszekreny-izut!, ha csak olyan van, akkor inkabb hagyjuk el). izles szerint tegyuk ezeket a hozzavalokat a masszzahoz.
A lenyeg. merjuk a tejbegrizt tanyerokba es aprora(nem tul aprora!) vagott csokidarabokat sullyesszunk ujjunkkal a forro grizbe. a csokolade megolvad es soha nem tapasztalt oromokkel ismerteti meg azokat, akik eddigi eletukben a sotetben tapogatozva kakao- v fahejszorassal probaltak szinesiteni a tejbegrizuket.

udv, a srac

7 Comments:

Blogger iszting said...

:-)))))))))))
en nagyon orultem neki!!!!

2:15 PM

 
Blogger iszting said...

ugy ertettem, nagyon megnevettettel ES meg hasznos is, mer' en asszony letemre nem tudtam.

2:16 PM

 
Blogger althea said...

nyaminyami

2:43 AM

 
Blogger althea said...

asszem az elsős vagy másodikos olvasókönyvben, de ha nem, akkor vmi más, kisiskolás tankönyvben volt egy mese bizonyos macókáról, aki szépen kifuttat egy lábasnyi tejet, mert nem figyel rá oda :).

2:45 AM

 
Blogger althea said...

(csak ez jutott eszembe erről)

2:45 AM

 
Blogger mina harper said...

en mar acsak azert is nagyon orultem ennek a tejbegriznek mert elocsalogatta egyik legszebb emlekemet az apukammal, es a ilyesmi mindig olyan jo. latja srac akaratlanul is mekkora oromet okozott nekem ezzel a receptel, koszonom!
c

8:04 AM

 
Blogger Salamonz said...

es meg az is eszembe jutott ahogyan a batyam ette kiskoraban a tejbegrizt, precizen elvalasztva, fele baracklekvar, fele kakao, szigoruan kaveskanallal. es ez is jo emlek!
c

11:40 AM

 

Post a Comment

<< Home